|
Szakszavak, idegen kifejezések, pszichológiai terminusok
A pszichoterápia gyógymód a lelki problémák, magatartászavarok kezelésére és gyógyítására, egyfajta „lélekgyógyászat”, amely lélektani módszerekkel dolgozik. Lényege kommunikáció és emberi kapcsolat. Hogy konkrétan mely módszertant tekintik pszichoterápiás módszertannak – az vita kérdése, a világon több száz – néha csak egy-egy felhasznált technikában különböző eljárást – ismernek el pszichoterápiás eljárásnak.
A depresszió pszichiátriai megbetegedés. A klinikai pszichiátria megkülönbözteti a depresszió különböző fajtáit: a súlyos depresszív zavar (Major depressive disorder) más néven klinikai depresszió, az unipoláris depressziót valamint az unipoláris zavart is. A depresszió megnevezést a köznyelvben gyakran használják többféle (külső szemlélő számára szembetűnően lehangoltsággal járó) pszichiátriai megbetegedés megnevezésére. Így: Mint neurózis, A reaktív depresszió az a depresszív állapot amit valami lelki megrázkódtatás (katasztrófa átélése, egy közeli rokon halála, stb) okozott.
Mint pszichózis (elmezavar) esetén megjelenő unipoláris zavar néven ismert olyan hosszan tartó elmeállapot, más klinikai néven melankólia (búskomorság) ami jellemző tünetei lehangoltság, szomorúság, veszteségérzet, elesettség, apátia vagyis érzelem hiánya A katatónia vagyis teljesen inaktív állapot hasonló a depresszióhoz de valójában súlyos pszichózis (elmezavar)hoz társul. A pszichotikus depressziót gyakran kíséri halálvágy, öngyilkossági késztetések és aminek a jellemzője, hogy a beteg teljesen elveszti a kapcsolatot a valósággal, makacsul ragaszkodik az érzelmeihez és nem látja be hogy beteg. A pszichotikus depresszió egyik formájában egy homlokegyenesen ellenkező hangulati állapottal párosul és azzal periódusosan váltakozik. Ennek a csapongó hangulattal jellemzett betegállapotnak a neve bipoláris zavar (angolul bipolar disorder) vagy mániás depresszív állapot. manic depressive disorder.
A hallucináció vagy érzékcsalódás olyan hamis érzéklés, amely azonosítható külső inger nélkül jön létre. Az érzéklés minden fajtáját érinthetik: vannak hallási, látási, ízlelési, szaglási és tapintási hallucinációk.
A hallucináció megkülönböztetendő az illúziótól, ami valós külső inger eredménye és az elalvás, illetve felébredés előtt átélt hypnagog, illetve hypnopompikus élménytől. Léteznek pszeudohallucinációk is, amelyek azért nem valódi hallucinációk, mert az érzékelő tudja, hogy nem valós inger hozta létre az érzéklést, hanem a saját tudata.
A skizofrénia betegségben szenvedők számára a hallucináció jellemzően negatív élmény. Hallucinációt a lelki betegségeken kívül a kábítószerek, a cukorbetegség, egyéb betegségek és a szervezet kimerültsége, legyengültsége is okozhat.
A skizofrénia (schizophrenia) egy krónikus és nagyon gyakran rokkantsághoz vezető pszichés betegség. A betegség miatt a beteg visszahúzódik az emberektől, elfordul a korábban végzett tevékenységeitől és egy téveszmékkel teli, vagy valóságtól elszakadt külön világába húzódik vissza. A schizophrenia a pszichózis egyik formája, azaz úgy károsul a gondolkodás, hogy a betegek a valóságot érzékelik rendellenesnek. A pszichózis a zavart agyi működés egyik tünete.
A skizofréniát övező téveszmék széleskörben elterjedtek. A skizofrénia önmagában, vagy más pszichiátriai, illetve organikus megbetegedéssel együttesen is fennállhat, ezért gyakran keverik össze más pszichés betegségek tüneteivel. Az alábbi tények segíthetnek tisztázni, hogy mi nem számít skizofréniának.
- A skizofrénia nem azonos a hasadt, vagy többes személyiséggel. A többes személyiségzavar egy teljesen más, ritka betegség.
- Bár egyes skizofréniás emberek durván, agresszíven viselkednek, a legtöbbjük azonban nem. Nagyon sokan visszahúzódnak magukba, és nem keresik mások társaságát.
- Nem minden paranoiás viselkedésű, vagy bizalmatlan ember skizofrén. Vannak olyan betegek, akiknél paranoid személyiségzavar áll fent, azaz hajlamosak gyanakodni, bizalmatlankodni másokkal anélkül, hogy a schizophrenia egyéb jegyei megjelennének.
- Nem mindenki skizofrén, aki hangokat hall. Egyes depressziós betegek is hallhatnak hangokat. A hallucináció súlyos betegségek, illetve gyógyszerek mellett is kialakulhat.
Disszociatív személyiségzavar (régebben multiplex személyiségzavar): A disszociatív kórképek csoportjába tartozó pszichiátriai zavar, melynek meghatározó jellemzője, hogy az egyénnek két vagy (az esetek felében) több elkülönült személyisége van saját névvel, emlékezettel, melyek között kisebb-nagyobb mértékű átjárás lehetséges. Okai gyakran ismeretlenek. Gyakran gyermekkorban kezdődik, a kórelőzményben gyakran szerepel kisgyermekkori súlyos traumatizáló élmény, családi szexuális vagy egyéb visszaélés. Ezen betegek képessége a problémák leküzdésére csökkent. Gyakori az önhipnózis.
Ezt a zavart olyan hatalmas traumák idézik elő, amelyeket a személy, aki a szörnyűségeket átélte, nem tud feldolgozni, sem pedig elfogadni. Lehet ez családon belüli bántalmazás, nemi erőszak, erőszakkal való fenyítés. Ez akár megfelelhet egy bizonyos „idegösszeomlásnak” is. Egy ilyen nagyméretű lelki sokk után tudat alatt létrehoz egy olyan világot, amelyet elfogad, és nem is emlékezteti az előtte történtekre. Elmenekül, és ezzel létre hoz egy másik személyiséget, teljesen megváltozik. Emellett megmarad a régi énje is, de hol az egyik, hol a másik kerül a felszínre.
Az általános eset az, hogy az egyik személyiség tisztában van a másik jelenlétével, ismeri, és ezzel együtt tud élni. A másik kialakult személyiség a legtöbb esetben teljesen mások a személyiségjegyei is. Sokszor „csak” két személyiség van jelen, de előfordulhat bármennyi, akár még százan is lehetnek. A betegek felénél tíz fölötti a számuk. Hogy valaki hány alszemélyiséget alkot magának, főként az elszenvedett trauma nagyságától és gyakoriságától, illetve a személy életkorától és sérülékenységétől függ. Az alszemélyiségek lehetnek különböző neműek, bőrszínűek és különbözhet az életkoruk is. Tudomásul veszik, hogy ezek a tulajdonságok adottak, de ragaszkodnak az önmagukról alkotott képhez.
Minél több személyre hullik szét valaki, annál nagyobb az esély, hogy ezek nem tudnak egymás létezéséről, így tehát a betegségükről sem. A tudomány számára talán az a legérdekesebb, hogy a többszemélyűség hatására éles pszichológiai és fiziológiai különbségek is felléphetnek. Mindegyik személyiségnek külön neve és kora van, sőt arckifejezésük, néha a hajuk, szemük színe és betegségeik is; művészi hajlam vagy nyelvtudás mutatkozik az egyik személyiségben, míg a többiben nyoma sincs.
Az is érdekes és eddig még megmagyarázhatatlan kísérője a betegségnek, hogy előfordulhat, hogy az egyik személyiség mindenre emlékszik, még arra is, amit egy másik személyiségként követett el, míg a másik viszont csak azokra, melyeket ebben az állapotában tett. Sőt, megtörténhet az is, hogy az egyik személy jobb kézzel ír, míg a másik ballal. Arra is volt példa, hogy az egyik személyiségnek kétszer annyi volt az intelligenciahányadosa, mint a másiknak.
Más lehet az alszemélyiségek kézírása és lehetnek akár balkezesek is, amikor a magszemélyiség jobbkezes. Még a vérnyomásuk és agyi elektromos tevékenységük is különbözhet. Némelyiküknek van neve, másoknak nincs. A tipikus személyiségváltozatok, amelyek előfordulnak egy többszörös személyiségnél: a depressziós; az önsorsrontó, szuicid; az erős és agresszív védelmező; a segítő; a kimerült házigazda; a halálra rémült gyerek; és végül egy keserű, belső ügyész, aki egy vagy több alszemélyiséget vádol az elszenvedett abúzusokért. Két személyiség esetén a legáltalánosabb az egymástól teljesen eltérő tulajdonságokkal bíró tulajdonosok. A vizsgálatok során hipnózis segítségével lehetett a személyiségeket egymásba átváltani. (Forrás: wikipédia)
|
